Még mindig nem hiszem el, hogy néha elhiszem.
Nyílt seb vagy, amit nem hagyok varrasodni.
Ha miattad fáj, szúr a levegő.
Miattad nem ismerem a magányt. Jársz-kelsz a fejemben.
A hangod az ölemig hatol.
Nem érdemelsz meg.
Néha érzem, ahogy a gyerekkori traumáink megölelik egymást.
Elvetted, pedig nem akartam odaadni senkinek.
Ébren álmodok: és ha fejemben futó film a valóság?
Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem tehetsz róla.
Lehet, hogy csak egy szikével tudlak kivágni magamból?
Nem lehet ennyire természetes elveszni egy ölelésben.
És ha vékony vagyok, csak a hiányod telepedett meg a testemen?
Ha nem mondod el, nem is vagy igazi.
Valódibb vagyok, ha az lehetek, akinek nem jelent meg az első könyve.